Az ELTE PPK 2011. május 11-én rendezett Andragógia Szakmai Nap megnyitóját, könyvbemutatóját és programismertetését követően az első szakmai program a hallgatói konferencia volt, mely négy szekcióban zajlott: Kultúra és közművelődés (elnöke Margittai Katalin, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója), Felnőttképzés (elnöke Borsi Árpád, a Felnőttképzők Szövetségének főtitkára), Munkaerő-piaci és HR kérdések (elnöke dr. Székely Judit felnőttképzési szakértő) és Közösségi színterek – társadalmi válaszutak (elnöke: Rettegi Zsolt, felnőttképzési szakértő).
A következőkben a Kultúra és közművelődés szekcióban elhangzott előadásokról lesz szó, melyben helyet kapott némi ERASMUS, színház, művház, fiatal nők és Klebelsberg Kunó is.
Elsőként Orovecz Melinda MA szakos hallgató előadását hallhattuk „Az ERASMUS program andragógiai és kulturális vonatkozásai” címmel. Az előadás nagyon érdekes volt, azt vizsgálta, hogy milyen a hallgatói mobilitás kulturális illetve andragógiai szemszögből, hogy az ERASMUS milyen lehetőségeket, szakmai és kulturális többlettudást teremt a résztvevők számára.
Melinda kutatása során 289 főt kérdezett meg a témával kapcsolatban (15 mélyinterjú és 274 kérdőíves megkérdezés), ami hatalmas munka volt! Érdekesnek találtam, hogy a kitöltők intézmények szerinti bontásában toronymagasan a Pécsi Tudományegyetem végzett – több mint kétszer annyian vettek részt a kutatásban ebből az intézményből, mint amelyikből a második legtöbben vettek részt. Az is meglepő volt, hogy míg a részvétel előtt legtöbben idegen kultúrák megismerésében, illetve az idegen-nyelvtanulásban látták a motivációs tényezőt, hazaérkezve sokkal fontosabbnak találták az önellátást, önálló életvitelt, mint újonnan szerzett „többletkompetenciát”.
A legnagyobb fejlődésen átment készségek között említette továbbá a nyelvtudást, a nyitottságot, az alkalmazkodó-készséget, illetve a toleranciát és problémamegoldó-készséget. A szakmai fejlődés inkább a lista végén kapott helyet. A megkérdezett hallgatók az ERASMUS kapcsán leginkább a szervezetlenséget, a bürokratikus tanulmányi ügyintézést és a szálláskeresési nehézségeket kifogásolták.
A következő Knoll Edit BA szakos hallgató volt, aki az Új Színházért Alapítványt elemezte, illetve a Malom Film-Színház kulturális hatásait vizsgálta. Az előadásból az fogott meg, hogy ez a kicsi színház Jászberényben az egyetlen Magyarországon, ahol 35 mm-es film vetítése és színházi előadás is létrejöhet egy teremben.
Edit azt vizsgálta főként, hogy a színház a jászberényi gimnazisták életében milyen szerepet tölt be. Feltételezései szerint nagyon fontos szerepe van a személyiség-fejlődésben, az értékes szabadidő-eltöltésben, illetve jelentős hiánypótló intézményi funkcióval is bír. Hipotézisei igaznak bizonyultak, a fiatalok életében népszerű, kedvelt közösségi tér a Malom Filmszínház.
A harmadik előadó pedig Pavlics Tamás, MA szakos hallgató volt, aki a kulturális tudatosság fejlesztésének lehetőségeiről számolt be a sárospataki Szent Erzsébet Ház tevékenységeinek tükrében. Kutatása során 2 interjút készített, 20 fővel töltetett ki kérdőívet, továbbá szakirodalom-elemzést végzett.
Hipotéziseit főként korábbi szociális és állampolgári kompetenciákkal kapcsolatos kutatómunkája alapján állította fel: az egyének sikeres társadalmi részvételének feltétele, hogy tisztában legyenek azokkal az ismeretekkel és viselkedési szabályokkal, amelyek egy adott társadalom általánosan elfogadott normáinak megértéséhez és alkalmazásához szükségesek. Ha a kívülről megszabott normák nem válnak belsővé (nem interiorizálódnak), az állampolgárok nem fogják azokat követni, betartani.
Ennek kapcsán vizsgálta tehát a Szent Erzsébet Házat Sárospatakon, ugyanis az utóbbi néhány évtized történeti kutatásai megállapították, hogy ez a városka nagy valószínűséggel Európa egyik kiemelkedő szentjének, Szent Erzsébetnek volt a szülőhelye. Ennek hatására számos érdekes kezdeményezés indult el Sárospatakon, a város gyakorlatilag a Szent Erzsébet kultusz ismert színhelyévé vált. Ez a tudatosulási folyamat pedig óriási jelentőséggel van a helyi társadalom önszerveződő tevékenységeire, kultúrájára.
A kulturális tudatosság helyi erősítését vállaló szervezetek: a Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társulat, a Szent Erzsébet Alapítvány és a Szent Erzsébet Turisztikai Iroda. Tamás hipotéziseit igazolta, a szűk vallási identitásból egy tágabban értelmezhető regionális identitás vált.
A következő BA-s hallgató Takács Ágnes volt, aki a „Fiatal nők olvasási szokásai” címmel tartott előadást. Egy 1996-os kutatás alapján állította fel feltevéseit, miszerint a fiatal nők kevesebb időt szánnak az olvasásra – az olvasás első motivációja a kényszer, továbbá az internet és a tv a háttérbe szorítja a könyveket. Kutatása során számos kultúra olvasási szokásait áttekintette (finnek, svédek, norvégok), ahol felismerték ezt a negatív irányba hajló tendenciát, és különböző programokat hoztak létre az olvasás népszerűsítésére.
Kutatása során arra is fény derült, hogy a határon túli magyarok közül a szlovákiai magyarok olvasnak legtöbbet magyar nyelven. Vizsgálódásai, kérdőíves kutatása végére megállapította:
- kitöltői között az olvasás motivációja szórakozás, nem a kényszer;
- a kitöltők heti gyakorisággal olvasnak;
- a nyomtatott könyvek még mindig népszerűbbek körükben (ami meglepő);
- a romantikus regények és a tudományos szakmai művek ugyanannyi szavazatot kaptak;
- a sport témakör nem népszerű a megkérdezett nők körében;
- illetve nem vásárolnak rendszeresen folyóiratot.
Az ötödik előadó Bodó Péter MA-s hallgató volt, aki az angliai és a magyar művházakat hasonlította össze a magyarországi cigányság felzárkóztatásának tükrében. Ő volt az egyetlen a szekcióból, aki nem csak Magyarországon folytatott kutatást: 250 fős kérdőívezést és néhány fős interjút bonyolított le itthon és Angliában, amiért minden elismerésem!
Hipotézisei szerint az angliai bevándorlók és a hazai romák között párhuzam mutatható ki, illetve a magyarországi közösségi házak kiaknázatlan lehetőségeket nyújtanak a romák felzárkóztatására vonatkozóan. Meglepő volt számomra, hogy míg Pétert Angliában a londoni Hanwell Community Centre-ben és a Perivale Community Centre-ben barátságosan, nyíltan fogadták, addig a két budapesti művelődési házban barátságtalanok és elutasítóak voltak vele szemben a téma hallatán, ráadásul a névtelenség homályába burkolóztak.
Kutatása során kiderült, Angliában, abban a két közösségi házban nagyon fontosnak tartják a közösségi házak szerepét a közösségi életben, a közösség mindennapjaiban, míg nálunk ez egyáltalán nem kap ekkora szerepet. Péter állítása szerint rossz módszereket alkalmazunk a romák közösségi életbe való bevonása során (például Beethoven koncertet szervezünk roma felnőttek számára, azután pedig csodálkozunk, hogy egész családok jönnek el, és a gyerekek nem maradnak meg ülve a helyükön). Péter javaslata szerint egy szélesebb körű igényfelmérésre lenne szükség a probléma kezelése érdekében.
Az utolsó előadó Csahóczki Csilla, MA-s hallgató volt, és Gróf Klebelsberg Kunó pályáját és annak a felnőttkori képzésre gyakorolt hatását mutatta be előadásában. Főként Klebelsberg Kunó munkásságáról és élettörténetéről hallhattunk adatokat. Megtudhattuk, hogy Klebelsberg a főiskolai tanítás súlypontját inkább a gyakorlati foglalkozásokra helyezte át, a tanárképzést megreformálta, fejlesztette a tudományos kutatást. Klebelsberg reformjai ma is számos elgondolás, koncepció alapját képezik, a felnőttképzés területén is.
Az előadások többségében érdekesek voltak, a szekció elnöke és a tagok (dr. Striker Sándor és dr. habil Fehér Katalin) minden elhangzott prezentáció után kérdéseket tettek fel a hallgatóknak, amikre ők általában érdemben válaszolni is tudtak.
Én magam is most diplomázom, és az előadás során sokat tanultam az előadók „trükkjeiből” és hibáiból, amit igyekszem majd a szakdolgozat-védés során kamatoztatni. 
Kézér Anna