TudásPresszó dr. Fábri György vendégeivel a Tudományfesztiválon

A “hogyan népszerűsítsük a tudományt?” kérdésre a Tudástársadalom Alapítvány a TudásPresszó rendezvénysorozat elindításával felelt. Ez a műfaj a nemzetközi ScienceCafé mintájára jött létre, hogy a tudomány értékeit bemutassa ismert kutatók és a civil szféra képviselőinek közreműködésével.

2012. április 21-22. között a megszokott FUGA Építészeti Központ helyett a Tudományfesztivál kereteiben tekinthette meg a közönség az élő beszélgetéseket. A kétnapos rendezvény első napján jártunk, mikor dr. Fábri György, az ELTE rektorhelyettese Demetrovits Zsolt addiktológussal, Kocziszky György közgazdásszal és Aszódi Attila mérnökkel folytatott beszélgetéseket a tudomány különböző részterületeiről. Természetesen csak arra volt lehetőségünk, hogy ezekből a párbeszédekből egy kivonatot készítsünk az olvasók számára, a teljesség igénye nélkül.

Fábri György beszélget Demetrovits Zsolt addiktológussal

Nemrég a Science Magazinból két cikknek a közlését visszavonták nemzetbiztonsági szempontból. A kémiai témájú cikkek esetleg megkönnyíthették volna a terroristák dolgát tömegpusztító fegyverek készítésében. Ez az ügy hosszú beszélgetést indított el, majd végül úgy döntöttek, hogy a cikkben nincs sokkal több információ, mint a korábbiakban. A nemzetbiztonsági szolgálatok viszont jelezték, hogy a továbbiakban szeretnék ezeket a cikkeket előzetesen átnézni.

A Science Café 2009 óta működik, és kiderült, hogy ez világszerte elterjedt dolog. Már a 34. alkalommal rendezik meg ezt a beszélgetéssorozatot, ezúttal Dr. Demetrovits Zsolt pszichológus és addiktológus részvételével.

Fábri György először magáról a pszichológiáról és a népszerűségének okáról kérdezte beszélgetőpartnerét.
Demetrovits Zsolt: A pszichológusok foglalkoznak az ember biológiai lényével, társas lényével és ezek kölcsönhatásával. Nagyon mindennapi köze van a társtudományokhoz, létezik például reklám- és munkapszichológia is és ezáltal könnyen kiválaszthatja az ember, hogy milyen irányban szeretne kutatásokat végezni.
F.Gy.: A PC World igazi szélsőséges devianciákra hívta fel a figyelmet a közösségi oldalak használatával kapcsolatban: két olyan anyáról is olvashatunk, aki hagyta meghalni a gyerekét miközben telefonozott vagy Facebookozott. Másrészt a designer-drogok is elterjedőben vannak.
D.Zs.: Sokat áldoznak a keresletcsökkentő stratégiákra, hogy a fiatalok kevésbé próbálják ki ezeket a szereket vagy kevésbé ártalmasan. Nem az a kulcskérdés, hogy hányan próbálják ki, hanem hogy milyen ártalommal jár. Tipikus használati hely a szórakozóhely, ahol néhány embert el lehet kapni, de az igazi használók egyre rejtettebben fogyasztják ezeket.
F.Gy.: Hogy néz ki a keresleti oldal? Hiszen valamiért elkezdik és valamiért folytatják…
D.Zs.: Hasonló a dolog az alkoholhoz, hogy vannak akik csak ünnepekkor isznak, mások pedig minden napjukat pálinkával kezdik. Az alkoholra kevésbé szoktunk odafigyelni mint a drogokra, nincs „alkoholstratégiánk”. Kevésbé „izgalmas” hogy ha valaki lerészegedik, hazafelé beborul az árokba és megfagy – ez nem szokott szerepelni a híradókban, pedig sokkal több esetben történik ez mint a drogoknál.
F.Gy.: Mi a helyzet a gyógyszerfüggőséggel?
D.Zs.: Kevésbé látványos, és a társadalom arra szokott figyelni, ami nagyon zavarja. Ha valaki az utcán lövi be magát, az sokkal szembetűnőbb a gyógyszerfüggőségnél. A kipróbálás hátterében általában a kíváncsiság áll, mert vannak olyan fiatalok, akik nyitottabbak a világra vagy szakszavakkal élve „magasabb a szenzoros élménykeresésük”. A másik dimenzió pedig a társak, de rossz társaságba sokan keverednek, ettől még csak kis részük, aki marihuána függővé válik. Az a kérdés, hogy a megküzdési képességük milyen, és a háttérben egyéni okok állnak.
F.Gy.: Mi az oka annak, hogy a hagyományos családi légkörben ezek kevésbé léteztek?
D.Zs.: A közösségi pont elveszett a szakrális értelmében; egy tradicionális társadalomban nem tudott elszabadulni a szerhasználat, mert egy beépített eleme volt. Maguk a kisközösségek is eltűnőben vannak, akik a kontrollt jelenthetik. Másrészt a közösségek eltűnésével hiányállapot is bekövetkezett. Ha valaki egy faluból bekerül egy nagyvárosba, az praktikusan egyedül van… A hatékony terápiás módok azok, ahol egy közösség van. Ők képesek arra, hogy egy újraszocializációt végrehajtsanak. Gondolhatunk az anonim alkoholista vagy egyéb anonim közösségekre. A nem függőséggel kapcsolatos közösségek is próbálnak valamit helyreállítani.
F.Gy.: Nem lehet, hogy ezek a közösségek is függőségi állapotot alakíthatnak ki?
D.Zs.: Nem véletlenül veti rá magát ezekre a társadalom, hogy pótolja valaminek az elvesztését. A függőséget a drogoknál sem a drog okozza, hanem maga a személyiség. A Facebook vagy az online játék függőség is az emberen múlik. Mindig van egy olyan háttér, ami túlmutat a dolgon: nem a Facebook az ártalmas dolog, hanem csak rámutat arra, hogy régen észre kellett volna vennie valakinek, hogy az illető egyedül van. Egy közösségben már feltűnt volna valakinek ez a probléma! A drogok csalnak, mert egy hamis jelzést adnak az embernek arról, hogy evolúciósan vagy a túlélés szempontjából jó dolgot kínálnak.
F.Gy.: De akkor a virtuális világok nem csalnak? Ők is hamis jelzést adnak arról, hogy minden jól működik!
D.Zs.: Valóban csalnak, de az a kérdés, hogy mennyire üti ki a virtuális találkozás élménye a valós találkozást. A Facebook része lehet az életemnek úgy, hogy nem üti ki a valós dolgokat.

Ezután az ELTE PPK Virtuális Oktatási Környezetet kutató csoportja felvételét tekinthettük meg, ahol a Second Life-on belül mutatták be az addikciót, és beszélgetést folytattak az SL függőségről.

D.Zs.: Az ilyen környezetek lehetővé teszik a játékot az identitással. Egy ilyen fantáziavilágban lehet izgalmas dolgokat kipróbálni, amit a való életben nem. A probléma akkor történik, ha valaki összekeveri a való életet a virtuálissal.
F.Gy.: Ugyanez történik a Don Quijote-ban, ahol az akkor agyonátkozott könyvek bűvöletében él a főhős! A valódi függőség mekkora tömegeket érint?
D.Zs.: Nem lehet tudni, mert a Facebookkal kapcsolatban kevés ilyen vizsgálat történik. Egy önkitöltős kérdőív annyira nem ad választ a kérdésre, a kitöltők közül csak néhány példát lehet látni az igazi függőségre. Van aki azt mondja, hogy az internetfüggőség nem egy igazi betegség, hanem valódi problémáknak tüneti megjelenése.
F.Gy.: Ha ezekről beszélgetünk, akkor az emberiség régi nagy kérdéseihez jutunk el: az identitás problémájához.
D.Zs.: Így van, a drogprevenció is igazából egészségfejlesztést jelent. Aki jól érzi magát a világban, produktív tud lenni és ki tudja fejteni a hatását a világra, másrészt a társas együttlétekben is örömét tudja lelni, az kivédi a drogokat vagy a technikai függőségeket.

Fábri György beszélget Kocziszky György közgazdásszal

Mi a legfontosabb érv a demokrácia ellen? Churchill válaszát kevésbé szokták idézni, miszerint: 5 percet eltölteni egy választópolgárral. A Scince Café mozgalom célja, hogy a tudományról az akadémia falain kívül beszélgessenek, ezúttal éppen a regionális kultúráról Dr. Kocziszky Györggyel.

A beszélgetést Dr. Kocziszky György azzal kezdte, hogy hátrány egy olyan régióban tevékenykedni, ahol az ingerküszöb látványosan csökken, a munkanélküliségi ráta jóval 40% fölött van, és ugyan a legmagasabb a születési ráta, de a 0-1 év közötti halálozás is nagyon magas.

Fontos lenne a bányászati és kohászati oktatás, de ez jelenleg csak Miskolcon folyik, és nem is a klasszikus bányászatot jelenti, hanem például környezettant és közgazdaságot.

Más az infláció és a fogyasztói kosár a fővárosban, egy városban és egy faluban. Rájöttek, hogy nagyon fontos foglalkozni ezekkel a különbségekkel, melyek jóval nagyobbak a vártnál és társadalmi feszültségeket okoznak. A politikának ezeket kezelni kellene tudnia.

F.Gy.: Trinon után megszűnt a regionalitás természetes formája, nem itt van valahol a feszültség?
K.Gy.: A nemzetállamnak ez egy nagyon fontos problémája. Az áruk szabad mozgása a 19. század törekvése, melynek folytán létrejöttek a nemzetállamok, de nem annyira feleltek meg az igényeknek, és most megint egy ilyen folyamat zajlik. Az euró megjelenése önmagában a nemzetállamnak kivette a gazdasági erejét.
F.Gy.: Most régiók fognak létrejönni a pályázati pénzek miatt?
K.Gy.: Az Európai Uniónak a kohéziós politikája az egyik legfontosabb. Egy társadalomban egészséges reflexeknek kellene működniük, ahol a jót a rossztól el tudják választani. Észre kellene vennünk, hogy a legfontosabb értékeink egyike a mezőgazdaság.
F.Gy.: 1990-2009 között Budapest és Pest megye volt a beruházások központja.
K.Gy.: A tőke oda megy, ahol a tőkemegtérülési ráta a legmagasabb. Elindul egy természetes migráció.

A rendezvényen ugyan nem tekintettük meg, de az ELTE PPK kutatói a közgazdaság témájához kapcsolódóan is készítettek kisfilmet a Second Life-ban.

Fábri György beszélget Aszódi Attila mérnökkel

Aszódi Attila a beszélgetést egy kis történelemmel kezdte, hogy megtudjuk, hogyan jött létre Magyarországon a Paksi Atomerőmű. Sosem tudhatjuk, hogy mikor van valójában egy ugrásszerű változás. A magyar atomerőműveket már az 1960-as években elkezdték tervezni, de úgy döntöttek, hogy a Szovjetunió elég szénhidrogént tud szállítani. Egy változás következtében mégis úgy alakult, hogy nem tudnak eleget szállítani, és folytatják a paksi építkezést.

Egy rendkívüli tudást tartalmazó technológia települt ezzel Magyarországra. Sok törekvés volt erre, hogy az emberek megértsék ezt. Az 1970-80-as években épített intézmények létrejöttek egy személyzettel együtt, akik életük végéig ott dolgozhattak. Most nagyon nehéz volt pótolni ezeket az embereket a vezetőknek.

Az atomerőművek központi része az üzemanyag, és ebben vannak azok a részek, amelyek veszélyt is jelenthetnek. A teljesítmény növelése és a biztonsági kérdések összefüggenek egymással. A törvény által is előírt, hogy a biztonságot folyamatosan fejleszteni kell. A meglévő telephelyek nagy értéket képviselnek, és mindenhol törekedtek a teljesítménynövekedésre is. Beépítenek viszont biztonsági tartalékokat is, amelyekben van egy csekély bizonytalansági tényező. A magyar kutatások összhangban vannak a nemzetközi kutatásokkal, és a munkát egy nemzetközi szervezet felügyeli.

F.Gy.: A világon 435 atomerőmű van, és ezeknek 80%-a több mint 20 éves. Az atomenergia 40 évvel ezelőtt terjedt el igazán, és 20 éve beszél arról a lakosság, hogy abba kellene hagyni.
A.A.: Az atomenergiától jól lehet félni, de ez egy rendkívül komplex kérdés és jól lehet vele félelmet kelteni is. A helyzet nagyon disszonáns, és a sajtót fogyasztó magyar közvélemény gyorsan túltette magát a tényen, hogy 16.000 ember meghalt a fukusimai cunami következtében és ennek semmi köze nem volt az atomerőműhöz. Míg rendkívül sok híradás és beszélgetés folyt a Fukusimai atomerőmű balesetről, amelyben egy polgári személy sem halt meg, és nem szenvedtek egészségkárosodást. A válasz a félelem az életben maradottak részéről és a cinizmus, mert örülünk, hogy mi életben maradtunk. Nem gondoljuk, hogy az a cunami eljöhet Magyarországra is, de a sugárzás eljövetelétől tartunk. Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hanem hogy az agyunk így működik, és ennek vannak hagyományai, pl. jobban félünk egy cápatámadástól is mint egy autóbalesettől.
F.Gy.: Vajon melyek lehetnek a reális elemei a félelemérzetnek? El tudom dönteni, hogy beülök-e egy autóba vagy mennyire óvatosan vezetek, de autózni kell, viszont az atomenergia kiváltható volna. Ha vannak technikai érvek egy félelem mögött, akkor hogyan lehetne konszenzusra jutni?
A.A.: Habár a félelem szubjektív, a kockázat objektív. Vannak arról kutatások, hogy egységnyi villamosenergia előállításával a társadalom mekkora kockázatot vállal. A legtöbb haláleset az olajiparban van, elsősorban a tengeri olajfúrás miatt, utána jön a szén és a lignit. Kevesebb kockázata van a szél és vízenergiának. Az emberek nem mennek le a bányákba, de az utcán sétálók látják az atomerőművet.
F.Gy.: Az objektív kockázat – szubjektív félelem a bizalomnak az ügye. Akik egzakt tudománnyal foglalkoznak, hogy nem voltak képesek kiváltani a bizalmat?
A.A.: A lépéseket megtette a szakma, és az alapvető információk rendelkezésre állnak. A paksi atomerőmű elfogadottsága 70% fölött volt, míg Németországban több atomerőművet megszüntettek a fukusimai katasztrófa után. A különböző országok másként reagálták le a történést: Svájcban azt mondták, majd a 2030-as évekre felszámolják az atomerőműveket, Olaszországban pedig nemmel szavaztak az atomerőművek létesítésére. Más országok nem változtatták meg ebben a kérdésben a politikájukat.

Aszódi Attila továbbá elmondta, hogy a megújuló energiaforrásokkal, vagyis nappal és széllel nem váltható ki az atomerőmű. A villamosenergia termelésben sok lábon kell állni, mert változik az igény napokon belül és évszakoknak megfelelően. Annyit kell előállítani, amit abban a másodpercben elhasználnak. „Még nem láttam olyan háziasszonyt, aki a tévé bekapcsolása előtt megkérdezte a férjét, hogy fúj-e kinn most a szél, mert nem ehhez igazítjuk az igényeink.”

Sok megújuló energiát kell előállítani, de amennyit szeretnének, az tarthatatlan. Ez a kommunikáció hazug abban az értelemben, hogy nem beszél az árról, mert sokkal drágább, mint a mostani technológiák – megéreznék az árnövekedést a mindennapokban. Ráadásul tárolókra lenne szükség ahhoz, hogy a megújuló technológiát nagyobb ütemben használjuk, mert nem működnek egyfolytában és nem mi mondjuk meg mikor működjenek.

Az ELTE PPK kutatócsoportja az energetikáról és a modellezésről is készített egy kisfilmet a Second Life-ban:

A beszélgetés végén Fábri György és Aszódi Attila egyetértettek abban, hogy fontosnak tartják a nyitottságot, és beszélgessünk ezekről a kérdésekről. Mindenki számára ajánlották ebben a témakörben a „Physics for future presidents” c. könyvet.

A TudásPresszó előtt és után lehetősége volt a közönségnek, hogy a beszélgetésnek helyszínt nyújtó Múzeumkertben megtekintse a Tudományfesztivál további programjait. A legkisebb gyerekek öko játszótéren tombolhatták ki magukat, a nagyobbak megújuló energia tanösvényt járhattak végig, a felnőttek pedig a fenntartható közlekedéshez tartozó járműveket is kipróbálhatták, pl. elektromos robogót, segway-t és a háromkerekő trikke-t. Így az elméletről szóló rendezvények és az interaktivitás lehetőségét nyújtó technológiák jól kiegészítették egymást a rendezvényen.