Molnár Eszter beharangozója

Képi szimbolika Vajda Lajos (1908-1941) egy önarcképén

Vajda Lajos a 20. század alapvetően szekularizált festészeti hagyományában kollektív és szakrális művészet létrehozásán fáradozott –paradox módon-  egyedül.  Rövid alkotói pályáján gazdag életművet hozott létre: a művészettörténészek számos „korszak”-ra bontják életművét egyes műcsoportok alapján. Ezek közül az ún. ikonos korszak a harmincas évek közepére tehető.

Egy önarckép-ikonjának vagy ikonos önarcképének alapvető szimbolikájába szeretnék betekintést nyújtani. Bemutatni néhányat azokból a művészettörténeti hagyományból származó „kódokból”, amik alapján képesek vagyunk „olvasni”, illetve történeti keretbe helyezni a művet, mely az ortodox kereszténység szellemi és vizuális világához vezet bennünket.

Ízelítő a mű által felvetett kérdések közül: Mit szimbolizál a háttér, hogyan értelmezhetjük a mű stílusjegyeit? Mit jelentenek a színek? Mi lehet a jelentősége annak, hogy magánmitológia helyett egy vallásos művészeti hagyományhoz csatlakozik a festő? Miért feltételezhetjük, hogy önarcképet látunk, miből derül ki hogy „ikonos”? Vannak-e a korszakban Magyarországon hasonló gondolkodású művészek?

Ha végleges és főleg egzakt válaszokat találni nem célunk, reményeim szerint újabb izgalmas kérdésekkel fogunk gazdagodni, mind hallgatóként, mind előadóként.

Hozzászólások lezárva.