A MeetOFF szervezői csapat jeles tagja, Szarka Bea szakdolgozati kutatásának eredményét osztotta meg velünk. Informatikus könyvtárosként arra kereste a választ, hogy a hazai könyvtárak mennyi időt és energiát fordítanak digitalizálásra és mit kezdenek az ezáltal felhalmozott tartalommal.
2011. február 15. és április 21. között gyűjtötte a válaszokat kutatásához. Fő kérdés, hogy a magyar könyvtárak mekkora erőforrást tudnak a digitalizálásra fordítani és ezt milyen forrásból biztosítják. Összesen 43 könyvtárból érkezett eredmény, ami jónak mondható, bár Ő többet szeretett volna.
Első körben a könyvtárosok egyik ismert levelezőlistáján, a Katalisten küldte ki a kérdőívet, amire 17 válasz szinte azonnal érkezett, a többiért már többet kellett várnia. A kutatás vége felé több emailt is küldött a jelentősebb könyvtárak vezetőinek.
Jellemző, hogy elsősorban nem vezetőktől, hanem dolgozóktól érkeztek visszajelzések – számottevő az informatikusok aránya. Feltűnő a városi könyvtárak fölénye, talán azért is, mert ezekből van a legtöbb. Minden megyei könyvtár válasza szerint foglalkoznak digitalizálással – az összes válaszadó 72%-a. Kicsit árnyalja a képet, hogy a következő válaszokból az derül ki, hogy sokkal több tevékenységet sorolnak ide, ezért a könyvtárak felére igaz csak, hogy tényleges digitális tartalmat állít elő a fogalom elfogadott értelmében. A legtöbb helyen A4-es síkágyas szkennert használnak. Akadnak más eszközök is és alvállalkozóra is bízzák a digitalizálási feladatokat. Fő aggregátor a pályázati forrás. Önerőből nem jellemző ez a tevékenység.
A legtöbb helyen helytörténeti gyűjtemény bővítése a cél. Akad pár kuriózum. A debreceni Helytörténeti Fotótár 1969-től dolgozza fel fényképeken, képeslapokon a város történetét és fejlődését. A Miskolci Egyetem a bányászati és kohászati lapokból rendelkezik nagyobb digitalizált gyűjteménnyel. Pont a hasonló példák miatt nem is szoktak utána nézni, hogy máshol is elérhető-e az anyag.
Nagyrészt nem is teszik máshol is elérhetővé a tartalmat a weboldalon kívül. A MEK, az Open Library, vagy az Europeana ritkán jut ilyen értékhez a könyvtáraktól. A legtöbb helyen erre nincs lehetőség, vagy infrastruktúra.
Picit lesújtóak ezek az eredmények, de biztos javul a helyzet– ha lassan is.